-Haa...jól esik ez a kis napsütés. Végre!-egy szénaszőke hajú tizennégy éves fiú sóhajtott.
-Ja, lehet.- a senpaija vigyorgott, és a kouhaija haját felborzolta, játékos gonoszkás módon.
-Te, Teruki!!! Ne tedd máááár!!!-vinnyogta a szénaszőke-Ma különösen sokat dolgoztam rajta, ne rontsd el!
-Le szeretnés nyúgözni Riri-chant, ugye?-kérdezte mosolyogva Teruki.
-Pontosan. Ma biztosan fülig belém zúg.- a kouhai önteltül vigyorgott.
-Biztos vagy benne, kicsi Mikukám?-pöccintette meg a fiatalabbik orrát senpaija.
-Attól még, hogy minden ötödik lány nem pirul el, ha hozzá szólsz, ne hidd azt hogy az én Riri-chanom nem szeret.-magyarázta kissé dacosan Miku.-Tényleg.
-Persze-válaszolta enyhén lesajnálóan vigyorogva Teruki.
    A szénaszőke hajú fiú tizennégy évéhez képest legalább tizenhatnak nézett ki, tekintve arra a tényezőre, hogy haját festette, enyhén feltúnő ruhákat hordott rikító színekkel, nem beszélve kettő ajakpiercingjéről. A tüsis frizuráját egy-két csattal díszítette, és enyhén sminkelte magát a fiú, hogy még jobban nézzen ki. A szeme feltúnően kerek volt japán eredetéhez hasonlítva. Térdig érő fehér-fekete converse csukáját díszítette vasalós csillag alakú, piros színű matricákkal. Rikítóan piros, három kilóméterre látható bő sortját sem hagyta dísz nélkül; a kockás fekete-fehér övéről lógott egy Pucca-Pucca kulcstartó, és egy csillag alakú is. Fehér bő pólójára piros betűvel ki volt írva kedvenc helye: Harajuku. Mivel a pólója túl unalmas volt neki, igyekezte még más kiegészítőt használni, mint egy fekete csillagos piros sálat, vagy például kockás szilikon karkötőket. A vigyorát nem lehetett letörtölni a fiú arcáról, és mindig mindenhez óriási lelkességgel fogott hozzá (főleg ha a cselgáncsról volt szó). Életélvező tipikus optimista volt, és enyhln naiv is Tsukiyama Akiharu, azaz Miku.
    A mellette lévő fiú állig érő vörösbarna haját a nap erősen tükrözte, a választéknál eredeti hajszíne kicsit látszódott. Sötétbarna szemét kicsit kihúzta, bár ne volt rá jellemző az annyi smink , mint fiatalabb barátjára.  Szürke ujjatlan pólója testéhez állt, vállán lazán lógott egy fehér ing,egy rendetlenül megkötött méregzöld nyakkendőt adott hozzá. Fehér csőnadrágját betűrte fűzős  méregzöld csízmájába. Szürke övéről „D” alakban csüngött egy pár lánc. Vigyorgós, szemétkedős természete megfogta iskolájában a legtöbb lányt (és ő ezt enyhén perverzen kihasználta), akik nem ismerték érzékeny és sebezhető oldalát, amit Miku meg nagyon jól. Attól még , hogy a kouhai fiatalabb volt nála, sokszor kellett gondoskodnia a barátjáról, mivel neki az élete nem volt olyen mókás, mint az ember első látásra hinné. Neve Nagata Teruki, származása Japán, pontosabban Sendai-i volt. Kouhaijánál három évvel idősebb volt, legjobb barátja, és hogy esetleg hadd említsem meg, ennek a sztorinak a másik főszereplője.
     A szénaszőke hajú fiú, azaz Miku bátyjának tekintette, és a vörösbarna, avagy Teruki öccsének. Néha látszott rajtuk ez a testvéries kapcsolat: Miku naiv, gyerekes és gondtalan viselkedése  miatt Teruki, bevéve a szerepet mint „bátyja”  erősen leszidta, vagy éppen lekezelően kommunikált vele. Mikut nem zavarta, sőt, ezért jött ki ennyire jól senpaijával. Teruki ezt jól tudta, és ezért is Mikut inkább kiszemelt lányával cukkolta, amit a fiú igazán utált. Miku, amikor elege volt a sok égetésből, akkor előhozta azt a témát, és Teruki befogta a száját, és bocsánatot kért valami édességgel, amit Miku szekrényébe tett. Ezután egy pár órával később Miku elkezdte jóízűen enni a cukrot, és Teruki csatlakozott hozzáa saját almájával. Fiatalabb barátja erre szemöldökét felvonta, mivel ő inkább ráment, hamburgert, vagy épp ha úgy tartja kedve sushit ett volna egész nap, nem holmi gyümölcsöt. Ezért elfoglalta Teruki helyét, és elkezdte cikizni a „csodálatos” almáját a barátjának, és ő azt szó nélkül hallgatta, mert tudta, hogy ez a büntetése. Minden áldott hajbakapásuk így végződött, és ez nekik így volt rendjén. De ez a szokásuk mennyit fog még változni...
    Mindkettő fiú nem bírta elképzelni az életét a másik nélkül. Például ha Miku éppen valami nyári judo táborban lazított (inkább keményen edzett), Teruki inkább mint otthon unja magát, és óránta telefonáljon „öccsének” , jött a kouhaija táborába. Halálosan unta ott magát a fiú, inkább nézte ahogy Miku eddz, vagy éppen balhézott a lányokkal egyéjszakás időtartammal, de mind csak azért, hogy Mikuval legyen, és eltúnjön veszekvő szülei szeme elől.
    De nem csak Teruki volt képes ennyire messze menni a másiknak; Miku követte hűségesen egészen Sendaiig. Ő puszta unalomból, mivel kivel menne Harajukuba valami kiruccanásra, vagy épp kutyáját, Nyappyt sétáltatni? Mindig együtt voltak, amikor nem külön.
-Te, Miku?-kezdte Teruki komolyan.
-Mivan?
-Háát... Mikor ismered végre be, hogy Riri nem „lávol” téged?
-Amikor kiderül hogy lezbikus, ha az. Vagy ha meleg leszek, szóval nem fogom.-nyújtotta ki nyelvét Miku.
-Haver...nézz tükörbe. Úgy nézel ki, mint valami rosszabb Harajuku modell.
-Mondja az, aki a Sex Pot Revenge márka összes ruhadarabját megvette, és havonta fest narancssárgára a haját.
-Mondja az aki nem csak a Sex Pot Revenge , hanem fél Harajuku felszerelését megvette, és hetente bőgicsél azon. Hogy a peroxid nem szívta ki a haja eredeti színét rendesen, nem beszélve arról hogy a sminkje patakokban foly.-közölte „öccsének” Teruki gonoszkásan vigyorogvgva.
-Mondja az aki...mondja az a-a-ak-kki....-Miku erőltetten szipogott, arcát tenyerébe temetetve. Elégedetten hallgatta hangos nevetését „bátyjának” , és rögtön csatlakozott. Kinézett ujjai közül, és látta, hogy senpaijának sminkje csöpög a szeméből.
-Szánalmasak vagyunk.-szólaltak meg egyszerre.
-De rám meg több csaj.
-De rám izom is, és akkor egészséges fitt ember leszek, és nem mint te, egy furcsa almafüggő őrült.
-Attól még, hogy én vagyok a legnépszerúbb srác a suliban, egy ilyen nyomingerrel töltöm az időm. Tényleg szánalmas vagyok.-mondta az idősebbik a kettő közül, tettetett döbbenettel az arcán.
-Bőven, bőven.- paskolta meg hátát Miku, „őszinte” sajnálattal.
    Egymásra nézett a két fiú, és rögtön mindkettőből kitört az őrült nevetés. Így folytatták utukat az iskola felé, egy kicsit sem rendkívülinek tűnő reggelen. Pedig ha a nap rendkívüli, akkor a reggel is, mivel éppen azon a napon hívták meg őket abba a buliba, ami az életüket megváltoztatta.
     Eljött a nap „gyöngye” , a várva várt matekóra. Teruki, mivel jó tanuló volt, lóghatott egy-két óráról, és asszisztálhatott egy tanárt. A fiú ezt tétovázás nélkül kihasználta, hogy Miku matekóráján lógjón, inkább mint szenvedne valami unalmas óráján. Ahogy belépett „öccse” osztálytermébe, őrült taps tört ki. Ha az ember népszerű a gimiben, egy tapsot megérdemel, ha belép egy szobába a matematika óra kellős közepén. Kicsit lehajolt közönségének, és a táblára írni kezdett tétovázás nélkül, miközben a tanár egy lányt feleltetett. Teruki a lánynak puskát írt, és az osztályt meg részletesen beszámolt reggelijéről,  és arról, hogy miért,azaz ki miatt sikerült kihánynia,. A tanár, mint mindegyik másik kollégája világszeret, iszonyatosan vak volt, így nem látta szerencsétlen tábláját, ahogy egy kamasz pontos részletekkel, egy okból kifolyólag, ami nem más mint Miku aznapi felszerelése. Miku értékelte a humorérzékét senpaijának, ezért kivételesen nem is próbált mérges lenni. Majd ebédnél, mert akkor biztos,hogy kap valamai óriási édességet. Plusz, szivathatja Terukit almamániája miatt.
    „Reggel rögtön ahogy felébredtem enni kezdtem. Nem tagadom, a mai reggelim rettentően jó volt, (zöld tea, sajtos crossaint, és egy óriási savanykás zöld alma) de majdnem oda volt, amikor elindultam a suliba. Igen, és még véletlenül sem maradhat meg a reggelim a csatornáig volt rá időm megenni,és ez mind Miku hibája, emberek. Amint megláttam, hányingerem lett miatta. Akiharu, lennél szíves egyenesen ülni a székeden, hadd lásson az osztály! Visszatérve szerencsétlen reggelimhez, már majdnem búcsút vettem tőle (valakinek van egy buta melodramatikus zenéje? Ennél a résznél jól jönne), de szerencsére az út az iskola felé elég rövid, szóval ettől a nyomitól sikerült elszöknöm. Boldogan vettem észre, hogy refluxos reakcióim nem jönnek már elő, és biztonságosan az első órámra mentem. Elővettem az órarendem, és (megint kéne a melodramatikus zene, itt lenne a legjobb.) észrevettem egy szomorú tényezőt. Első óra tesi, Bye-Bye imádott reggeli. Basszus.”
    Miku elővette telefonját,és lefényképezte a „szomorú” történetet. Mindig, amikor Teruki a matekórán volt, felít egy ilyen üzenetet az osztálynak, amiben mindig szerepelt Miku.Teruki sietősen letörölte a tábláról, mielőtt a tanár megtette volna.
-Nagata-san, mit írt a táblára?- kérdezte a tanár gyanúsan három másodperc után, miután letörölte.
-Hhááát az úgy van tanárúr...-improvizált Teruki, és látta a puskát a táblán-A kedvenc részem a matematika órából az irracionális számokkal a műveletek,és nem bírtam magam visszatartani...-pislogott „ártatlanul” a tanárra. Az csak unottan sóhajtott, és letörölte a féltett táblát.
    Közben az osztály mint a kicsi angyalok figyelték, ahogy Terukinak a tanár kiosztja a munkákat, például krétát hozni,kiosztani a röpdolgozatokat, és még a szemétszedést is hozzáadta.
    Miku közben erősen koncentrált a matekra,és próbált minél több papírfecnit asztala köré szórni, hogy Teruki még véletlenül se hagyja ki Miku padját. Éppen a „Tizedes törtek” konfetti verzióját öntötte asztala alá amikor Teruki közeledett.
-A kis dög-sziszegte neki Teruki, miközben türelmesen szedte fel a földről a maradékát Miku matekfüzetének.
-Akármikor, Teru-vigyorgott Miku, és lábát Teruki hátára támasztotta. –Milyen volt a napod?
-Ne is kérdezd! Lesz egy Halloweeni buli holnap valami random lánynál, ésazzal fenyegetett az a kisdisznó, ha nem jövök el, elmondja mindenkinek azt. Szóval megyek. Te?
-Úgy látszik van egy buli, amibe el kell mennem, vagy különbn áldoztata lesz a legjobb haverom néhány ribinek.-közölte Miku, miközben keresztbe tette lábát Terukin.
-Ez a beszéd.-mosolygott rá Teruki. Miku visszamosolygott, és eldöntötte magában, perpillanat nem éri meg megsértődni Terukire.
-Halloween...az nem az amikor valami béna elvileg ilyesztő beöltöznek a kcsik, és cukrot rinyálnak ki a szomszédoktól?-kérdezte Miku.
-Az,-nevetett halkan Teruki.-de ha tizennégy felett vagy, egy buliról van szó, ahol a lányok playboy nyuszik lesznek, és a fiúk meg valamit cosplayelnek, vagy valami halálosan meleg cuccot vesznek fel, mondván, hogy az a buliruhájuk.
-És mi meg? Harajuku?
-Nagata Terukinak öltözök be. Gondolom te Tsukiyama Akiharu, aka Miku leszel.
-Ja. Szeretek öltözködni, olyan változatosan, hogy egy Halloweeni buliba is magamnak megyek. Azta, de menő vagyok, Teru.-forgatta szemét Miku.-De amúgy jó ötlet
-Mondtam, te nyominger.vigyorgott Teruki, miközben az utolsó papírfecnit szedte fel.
    Miku rámosolygott Terukire. Mit tenne, ha, ha nem lenne egy ilyen jó barátja? „Bátyjáról” leszedte lábát, és kicsit megrúgta, mivel még mindig asztala alatt volt. . Egy unott „megyek-megyek”-et nyögött, miközben kikúszott a pad alól.

    Ebédnél Miku döbbenettel vette észre, hogy szekrényébenlapult egy nagy csomag gumicukor. Egy kis üzenet volt hozzá Terukitól:
    „Miku, köszi, hogy eljössz ebbe ********  helyre velem.”
    Miku elégedetten rámosolygott a csomag édességre. Teruki nem tudott bocsánatot kérni, sem megköszönni dolgokat verbálisan, ezért inkább vett egy adag édességet „öccsének”. Annyira tipikus ez,Teru...-gondolta Miku,miközben kibontotta kóláját, és beleharapott szendvicsébe. Jóízűen eszegetett, miközben egész testében óriási melegség keletkezett.
-Jóétvágyat.- ült le mellé „bátyja”.
-Dettó.-mondta „öccse” ,miután lenyelte az utolsó falatját.-Te, Teru-chi
-Mi van a becenévvel?-ráncolta szemöldökét az idősebbik.
-Ne válaszolj kérdéssel!
-Igen, Mik-kun?
-Már megint! Na mindegy...Említettem mennyire bírlak?
-Igen, amikor elkezdesz még jobban melegedni, mint kéne. Pé el, most.-röhögött „Teru-chi”. Mik-kun megpöckölte fejét senpaijának.
-Teh, éjn nm vhok meleg...-közölte Miku, mintha egy tizenhárom éves Facebookozó lány lenne.
-Jeccus, Mik-kun, melegecc, melegecc!-imitálta Teruki.
-De tényleg. Említettem már?-szegezte óriási szemét bátyjára.
-Most, hogy így mondod...Amikor veszek neked valamit. Néha az a benyomásom, hogy te engem azért segítsz ki minden negatív dologból, meg azért slrtődsz meg rám, hogy kapj cukrot.
-Naaa...ez gonosz volt.-„sértődött” meg Miku egy csapásra.
-Lecsaphatlak?-röhögte ki Teruki.
-Ha már ennyire nem szeretsz.-húzta fel orrát a kouhai.
    Teruki abbahagyta a nevetést, és közelebb csúszott Mikuhoz. Megfogta mindkét kezét, és erősen megszorította.
-Szerintem te nyugodtan megcsaphatsz.-mosolygott ismét.
-Előzször is; nem érdemelnéd meg. Amennyit otthon téged nyúznak, nem szabadna. Másodszor, nagyon is kedvem lenne rá. De mivel én egy annyira jófej kissrác vagyok, nem foglak.
-És az egód a tízes skálán valahogyan elérte a harmincat.-forgatta szemét a senpai.
-Harmadszor… Na ki a meleg? HM!? Itt fogdosod a kezem, és a meleg én vagyok, mi!?
-Na, Mik-kun, Mik-kun… ne játszd az agyad, tudom, hogy repdesel az örömtől. –nevetett rajta Teruki.
-Engedd el.-parancsolta Miku vigyorogva.
-Semmiképpen.-vigyorgott vissza teruki, miközben el is engedte, és letörülte az asztalba a kezét.-Pfujj, Miku-bacilus van rajtam…
-Rajtam Teruki van, az hatszor rosszabb.- „sírdogált” egy kicsit a mézszőke.
    Miku kibontotta a csomag gumicukrot, Teruki meg beleharapott a következő almájába.
-Te, Miku?
-Mivan?
-Megkaphatom a zöldeket?
-Miért kapnád? Zöld az azt hiszem körtés, te azt nem szereted.
-Na...de a körte hasonlít legjobban az almához az összes gumimaciíz közül. Plíííííííííz, Mikuuuuuu.
-Na jó, kapsz ötöt.
-Hurráááá!!!-vigyorgott Teruki,és egyben bekapta az összes édességet, amit kapott.
-Teru...tökre vidám vagy ma.-kezdte Miku egy kis idő múlva, miközben pólója alját piszkálta.
-Az baj?
-Nem, nem, csak...tegnap nem veszekedtek? Úgy látszik hogy nem.
-De, veszekedtek csak...Találkoztam apu barátnőjével. Egész jófej, és szereti aput nagyon. Látszik rajtuk, hogy inkább nekik kéne együtt lenniük, mint a szüleim. Csak annyi a bökkenő, hogy...hogy...-suttogta teruki, de aztán szipgni kezdett.-Az én saját apám, és anyám... Úgy szeretem őket.De ők egymást nem... F-Fáj, hogy ők nem gondolnak bele, és ezzel mennyire nagy fájdalmat okoznak...ez...f-fáj...a l-legjobban...-mondta vékony hangon.
-Csssssss, Teruki...mindenki minket fog nézni.-Miku átkarolta barátját.  Teruki fejét Miku vállára hajtotta, és csendesen zokogott tovább.
    Teruki ezt a fájdalmat csak Mikunál tudta kizúdítani. Teruki szégyellte, hogy tizenhét éves létére sír. Mikunak karjai válla körül, keze folytonos simogatása meleg érzéssel öntötte el az idősebbik fiú egész testét. Egy nagy levegőt vett,és eltolta magától a mézszőke fiút.
-Basszus Miku. Kelett volna neked vennem egy plussz nyalókát.-förmedt rá Teruki.
-Valaha belegondoltál, hogy miattad meghízom, Teru?
-Nem. De ha dagi leszel, akkor diabetikusat veszek majd-mondta Teruki szárazon.
    Miku halkan felnevetett, és megpaskolta vállát „bátyjának” . Eszméletlenül boldog volt, mivel Teruki ennyire megbízott benne.
    Teruki rámosolygott Mikura,és eszméletlenül boldog volt, mivel Miku őt képes volt hallgatni.
-Teru?
-Most meg mivan?-pislogott Teruki.
-Ááh...semmi különös-de az volt-hagyjuk.-Miku jól tette hogy hagyta a témát úgy ahogy van.
-Bizti? Mindig sírok neked, és te meg sosem. Ha van valami baj, tudnék segíteni.-nézte aggodalmasan a senpai kouhaiját.
-Háát... Nem hiszem, hogy ebbe tudsz segíteni, izé... de köszi, hogy felajánlod a segítséged Teru.
-Bizti??
-Mondtam már, hogy bizti!-varázsolt egy mosolyt az arcára Miku.
    A nap egészen normálisan telt el. Teruki ment földrajzra, Miku meg tesizni. Mindeketten egymásról gondolkoztak. Terukinak enyhén bűntudata volt, hogy Mikut megbántotta, ezért vett neki egy nyalókát. Miku, mivel tudta, hogy így lesz, inkább aggódott Teruki miatt, és nem akart belegondolni, hogy mennyit parázott, és rögtön visszadta az édességet. Teruki elfogadta egy jó fél óra bíztatás után, és Miku előtt feltűnően ette, még mindig bűntudattal az úton hazafelé.
-Akkor holnap. Holnap a buli suli után, ne felejtsd el!
-Nem felejtem!