Reggel Teruki vörös szemmel ébredt, és egy szörnyű fejfájással. Nem bírt a földre nézni, ahol az összes képe szét volt szórva. Rosszkedvű volt, egy kicsit másnapos is, és perpillanat mindent utált, kivéve Mikut. A haja összevissza állt, ezért befogta egy zöld gumival. Zöld ruhákat keresett hozzá: egy fekete Sex Pot Revenge zöld logóval, karkötők, egy öv, egy csíkos lábmelegítő és ujjatlan kesztyű. Egy bő fekete sortot vett fel hozzá Teruki. A tükörben, amikor már az ezüst szemöldökpiercingjét egy zöld színűvel, végignézett magán. Ez a fajta stílus szinte teljesen Miku fajta volt. Lábmelegítő sorttal? Hab a tortán, a csík, pötty és több szimpla minta is Miku ízlése volt. Teruki rávigyorgott a tükörképére, de a vigyorból egy grimasz lett, ahogyan ellazította arcizmait.
Elégedetlenül vett le egy pár almát a pultról, és előre bepakolt táskájával elindult az iskola felé.
-Hétfő...tegnap akkor vasárnap volt...de szombaton mit csináltam akkor? Áh...nincs ma suli. Vasárnap van.- motyogott magának Teruki. Megfordult, és hazaindult. Nem akart otthon maradni. Ledobta a táskáját a bejáratnál, és a pénzével,és a mobiljával  újra útnak indult. Valamit kellett csinálnia, ami kiveszi a fejéből Mikut. Amint az ajtóhoz fordult, az ajtón valaki kopogott. Csak nem...
-Igen?-nyitotta ki az ajtót Teruki. Nem...nem Ő volt.
-Szüleid?
-Alszanak.
-Akkor beugrom később.
És az ajtó becsapódott. Semmi. Semmi. Teruki reménykedett, hogy Miku tényleg bekopogjon. De csak vágyott rá, mivel nem, nem kapta meg a kis Mikut, mert ő otthon a saját szobájában sírdogált perpillanat.
Miku csak egy pár házzal lakott arrébb, és mindkettejük messziről kerülte az arra nézést is. Teruki Harajukuban vásárolt, de nem véletlenül ment egy nagyon hosszú úton arra: az az útvonal, amivel normálisan ment Mikuval, az Miku házától indult. Teruki messze kerülte Mikut, miközben szörnyen látni szerette volna. De nem bírta. Ikeburoban egy cosplay boltban Teruki rögtön meglátta a Hatsune Miku cosplayeket: Miku Miku Miku. Teruki legyintett rá, de egy idő után csak hagyta magát. Összevissza kutatta a kedvenc animéi cosplayeit, de valamiért Miku mégmindig a fejében volt.  Miku, Miku, Miku, Miku, Miku, Miku, Miku...
Miku otthon segített a nővérének főzni. A nővére boldogan csevegett a barátjáról, és hogy milyen csodás randin volt. Miku türelmesen hallgatta, és egyszer kétszer rámosolygott a nővérére. Legalább ő boldog...
-Miku, tegnap óta nem vagy olyan jó formában.-pislogott rá nővére. Az idősebbik lány öccse gyenge pontjára tért-Tegnap Terukivel voltál azon a bulin, nem? Ugye nem vesztetek össze?
-Nee-chan...igen, de hosszú történet.-nézett el Miku. Hogyan mondhatta el a családjából valakinek, akárkinek, hogy belezúgott egy fiúba?
-Tudod ha valami bánt, akkor velem mindig beszélhetsz.-mosolygott rá az idősebbik lány. Miku szomorúan nézett rá a testvérére.
-Nem lányos dolog összeveszni?
-Az. De a lányok legtöbbször kibékülnek, valami ottalvós bulit szerveznek, csöpögős filmmel, vagy yaoival. De a fiúknál nem sokszor békülnek ki, és nem szeretném, hogy az első, és a legjobb barátodat elveszítsd. Ismerlek rendesen, szóval ha Terukivel nem vagy jóban, akkor tuti le fogsz törni.
-Úgy gondolod?-nézett rá Miku, miközben gyúrta az onigirinek való rizst. Bentokat készítetettek a nővére randijára.
-Aha. És sajnos így is van. Szóval menyj, és kérj Terukitól bocsánatot minél előbb. Mindegy, hogy te sértetted meg őt, vagy ő téged, kérj bocsánatot. Tuti, hogy megbocsált.
-Úgy g-gondolod?-pislogott Miku, hogy ne sírjon. De nem sikerült, és kitört belőle a sírás.
-Most mi van? Jajj, tsssss, tsssss, ne sírj-ölelte át a nővére. Miku gyorsan elhúzta magát, és futott el a konyhából.
-Megyek bocsánatot kérek!!!- kiáltott vissza egy utolsót, és biztatásképpen rámosolygott az ablakbéli tükörképére. Gyorsan futott Teruki házához. Bekopogott, és várta, hogy valaki válaszoljon.
-Szia, Akiharu-kun. Sajnos Teruki nincs itthon.-mosolygott rá Teruki egyik nővére Mikura.
-Oh...akkor véletlenül tudod mikor jönne vissza?
-Hát Harajukuban van, szóval gondolom egy jó idő múlva.
-Értem. Köszönöm!-hajolt meg Miku egy kicsit.-Én mennék is. Szia!
-Szia!
Miku futott a vonarhoz. Gyorsan vett egy jegyet, és egy alma ízű savanyú cukrot Terukinak bocsánatkérésképpen. Mindig vett Mikunak cukrot, most legyen fordítva. Miku sietősen felszállt a vonatra, és egy kis idő múlva már Harajukunál volt. Gondolkozni kezdett. Amikor Terukivel Harajukuban vagyunk, akkor hova megyünk előzször? Elmegyünk az ottani Sex Pot Revenge boltba, és aztán valami cosplayeket nézünk meg...fagyizás, sütizés, és meki, mind benne van az útban. Hát akkor előzször Sex Pot Revenge.-gondolkozott, és rögtön a teli utcák felé indult.
A bolt tele volt emberekkel, ruhákkal, és minden mással. A sok ember közül egyiknek sem volt égővörös haja, és annyi piercingje, mint Terukinak, vagy egyáltalán olyan stílusa. Miku tíz percig összevissza kereste Terukit, de nem találta meg.
A cosplay boltban sem volt. Összevissza kereste Terukit, még képes volt bemenni az élelmiszerboltba, ahova Teruki családja szokott menni bevásárolni, hogy Teruki véletlenül egy almáért beugrott volna. Miku bánatában vett magának egy fagyit, és leült egy padra. Szomorúan nyalogatta a fagyit egy percig, de észrevette, hogy nincs íze a fagyinak. Lecsöpögött a kezén és piszkolta Miku ruháját. Kidobta, és hazaindult.
Teruki otthon ült, és nézett. Nem bírta már Ikebukuroban Miku nélkül, és egyfolytában Mikut hívogatta a telefonján, de Miku nem vette fel. Ez lehetetlen...Mikunak mindig ba van kapcsolja a telefonja, és nála van. Ne mááár. Teruki csalódottan unta magát tovább a szobájában. Oda kellett Mikunak adnia, azt amit tegnap írt. Muszáj volt.
Miku a szobájában a mobilját felkapta, amint rezegni kezdett. Ott hagyta!!! Ne mááár.
-Moshi-moshi?
-MIKU! Most rögtön gyere a házunkhoz!!!-kiáltott rá Teruki. A boldogságtól könnyezni kezdett, és rögtön letette a telefont, és várt. Miku nevetni kezdett. 7 nem fogadottt hívás, mind Terukitól, és 3 üzenet.

14:21 Miku, vedd már feeeeel...itt pazarlom a pénzem az SMSsel, vedd feeeeel...

14:25 BASSZUS MIKU ILYEN BONYOLULT EGY TELEFONT FELVENNI?????

14:26 Hagyjad, majd felveszed vagy nem, addig hívogatlak.

Miku újra futott. Még sosem futott ilyen gyorsan. A telefonja most a zsebében volt, és minden harmadik másodpercben rezgett.
-Teruki, ne hívogass mááááááááár-vinnyogta magának Miku, és újra bekopogott a Nagata rezidenshez.
-Szia, Akiharu-kun, Teruki otthon van a szo...-kezdte Teruki anyja, de Miku nem engedte hogy befejezze.
-Köszönöm, de sürgős, és igen, tudom hol a szobája! Elnézést a zavarásért!!!-kiáltott Miku, már a lépcső felénél.
Miku nem kopogott Teruki szobájához, egyszerűen kinyitotta az ajtót. Miku lerogyott az ajtónyílásban, és ziháli kezdett. Nem bírta tovább az összevissza rohangálást. Teruki felállt az asztalától, a „levél” , amit az előző nap írt szépen borítékban, és odanyújtotta Mikunak.
-Ez..meg...hh...mih...?-lihegte.
-Ez kérem szépen valami amit neked adok. Olvasd el.-válaszolt Teruki, és Mikut felsegítette. Miku leült Teruki ágyára, és kibontotta a levelet. Érdekelte, hogy Teruki mit írt. Tuti, hogy nem azt...
-Várj, Teru...tegnapról...azért kerestelek Harajukuban, mert bocsánatot szerettem volna kérni tegnapról. Túlreagáltam, és tuti, hogy megsértettelek vele. Remélem megbocsáltasz.-sütötte le szemét a szőke.
-Meg vagy bocsáltva.-ült le mellé Teruki, és mosolygott. Nem bírta visszatartani magát, most, hogy Miku ott volt a szobájában. Teljesen egyedül, zárt falak közt...Terukinak az agyába szerényen perverz dolgok kerültek, és úgy érezte, majd felrobban a visszatartástól
Miku felolvasta:

„Szeretek valakit.
-Már rosszul hangzik-
Nagyon. Akkor jöttem rá, amikor nagyon megbántottam.
-Rám gondolsz? Nem igaaaz...-
Úgy hiszi játszadozom vele.
–Haha, de nem.-
Bánt, hogy amikor én vagyok szomorú, akkor ő megvígasztal, de most, hogy ő nagyon szomorú miatttam, nem tudok mit tenni. Utál.
-Téged hogy utálhat valaki?-
Fáj, hogy az én hibám miatt szomorú. Utálom magam emiatt, de őt szörnyen szeretem.
–Jaja, egy random lány.-
Nem érdemlem meg, hogy vele legyek. Nem szabad semmit sem tennem most, mivel utál. Nem szeretem egy pár tényező miatt:mert utál, ő nem fog, és hogy ne felejtsem el, fiú.
–HOGY MI? Csak nem rám gondolsz???-
-Olvasd tovább.-parancsolta Teruki.
Olyan fiú, akivel puszta élvezet egy légtérben lenni.
–Úgy beszélsz rólam mint egy drog. Egy légtér, jesszus.
-Ki mondta, hogy te vagy?-cukkolta Teruki tovább.
-Jajj, kuss, tudom mennyire szeretsz.-mosolygott Miku viccelődve.
Egy fajta hangulatteremtő. De nekem mennyire más hangulatot teremt! Úgy dobog a szívem, hogy megfájdul tőle az egész testem. Hozzá kell érnem, hogy ez a fájdalom eltűnjön. Akkor úgy érzem magam, mintha valaki édes melegséget öntene belém. Olyan különleges érzés, és hogy nem vettem észre, hogy ezt csak ő miatta van, és nem azért, mert tudom hogy valaki engem épp ölel, és gondoskodik rólam, hanem azért mert ez a valaki Ő.
Megcsókoltam egy lányt miután őt megcsókoltam.
-Ezt tuti, hogy csak írod. Lehetetlen , hogy a te belém vagy zúgva
-KI MONDTA, HOGY TE NEM LEHETSZ??
A lánnyal semmit nem éreztem, pedig mindent beletettem a csókba. Biztos, hogy csak a szerelem hiányzott, az tette ennyire unalmassá. Amikor őt csókoltam, mindenfélét éreztem. Le nem tudom írni, milyen volt. Leginkább ahhoz tudom hasonlítani, hogy van valami amit nagyon szeretnék, de nem tudom hogy mi. Megkapom, de csak egy kicsike részét, ezért többre vágyom.
-A kis perverz.-vigyorgott Miku
-Héj.
De azzal a kicsivel ezt a vágyat sikerül betölteni, de nem teljesen, mert tudom, hogy lehet több belőle. Sajnos, most szerintem már azt a kicsit sem kapom meg, nem hogy az egészet, most hogy ennyire felkavartam barátságunkat, és ha a barátságról nincs szó, akkor a szerelem szóba sem jöhet. Utálom magam emiatt, de nem tudom nem nem szeretni őt.
-Helyes.-szólt bele újra Miku.
Miééééért vagyok ilyen béna abban, hogy az érzéseimet észrevegyem?? Rajongok érte, de közben vakon tapogattam az érzéseim után lányokkal. Hogy ezt nem vettem észre! Basszus Miku, gyere vissza hozzám, és hadd csináljak veled akármit, csak engedd!
-Te tényleg komolyan...neeeeeeeeem...ne viccelődj már-lökte meg Miku Terukit
-Te kis balfék, szeretlek! Mondtad volna korábban...vettem észre volna korábban...Miért vagyok ilyen béna!?-idézte Teruki.
-Nem. Nem viccelődöm-nézett el Teruki elvörösödve. Mikunak tágra nyílt a szeme.
-De..de...te h-h-hetero v-vagy...h-hogy...-dadogta a fiatalabbik, de rögtön abbahagyta, mert a száján puha ajkak voltak. A szíve hevesen dobogott, kalapált, zakatolt, nem hagyta abba, és pillanatról pillanatra erősödött. Teruki szintúgy, de ő nem blokkolt le, hanem mélyítette a csókot. Miku sokkállapotban még a szemét sem tudta becsukni. Miku alig eszmélt fel, és teste elkezdett reagálni Teruki csókjára. Más szóval, Miku erősen átölelte Terukit, és ő is elkezdte a csókot úgy igazán. Miku a kezeivel lejebb haladt, és Teruki pólója alá csúsztatta  a kezeit. Teruki bőrét úgy közvetlenül megfogni lehetetlenül jólesett neki, és Mikunak több kellett Terukiből, és egyre több... Miku eltolta magától Terukit, és egy pillanat alatt maga fölé varázsolta. Egy pillanatra eltolta magától az idősebbiket, és mélyen a szemébe nézett.
-Teru...szeretsz te engem?
-Nem volt elég neked a csók hogy bebizonyítsam?
-Hát...de...igen...nem...még...-kereste a szavakat Miku, de most már nem csak azért beszélt darabosan, mert nem tudta, mit mondjon, hanem azért, mert Teruki nem engedte. Csókolgatta Miku nyakát, egyre lejebb haladva.
-Ne...hagyd abba...-nyögte halkan a fiatalabb.
-Ezt úgy érted, hogy ne hagyjam abba, vagy úgy, hogy ne...hagyjam abba...-szuszogta Miku fülébe, utánozva Miku szavait.
-Nem tudom-pislogott a szőke.-őszintén.
-Áh. Akkor hagyjuk. Majd később. Úgyis korai lenne, nem gondolod?-ült Teruki Miku csípőjére. Miku mélyen levegőt vett. Jesszus...-gondolta-Teruki biztos nagyon szeret, ha rögtön olyanra gondolt...
Miku felült, és Terukit maga alá tolta ezúttal. Nem akarta, hogy Teruki a vágyait ne töltse be. Miku felizgult a gondolattól, és rögtön neki is kezdett az „ízelítő”-nek. Teljes sújját ráengedte az idősebbikre. Terukit gyengéden megcsókolta, és Teruki technikájával ugyanúgy lejebb haladt.
-M-Miku...n-nem egyeztünk meg hogy korai??-kerekedett el Teruki szeme, amint Miku már a mellkasánál tartott.
-Nem egyeztünk meg, de szerintem ez még csak egy kis bünti, hogy béna voltál.-sutogott Teruki fülébe Miku, mintha valami titok lenne, és rögtön beleharapott a szerelme  fülébe. Terukit kirázta a hideg, de mégis meleg érzés ment körbe testén. Miku tovább harapdálta Teruki fülét, és az meg a fájdalom és élvezet kombinációjára halk nyögéssel reagált. Kényeztette Terukit egy jó fél óráig, de Teruki megállította, amikor Miku már Teruki övét csatolta le.
-Ne. Iszonyat korai.- közölte határozottan a fiú.
-De...nem hiszem, hogy megérted de...meghallgatnál miért vagyok ilyen gyors?
-Akármit meghallgatok, ha te mondod.-mosolygott Teruki, és megsimította Miku arcát ujja hegyével, mintha Miku valami nagyon gyenge, és törékeny dolog lenne.
-Szóval...az úgy lenne, hogy...előzször is...hogy kezdjem?
-Besegítsek?
-Még ne...Előzször is: már nagyon régóta szeretlek. Előzször úgy, ha megkérdezik, hogy utállak-e, akkor azt válaszolom, hogy dehogy, mert nincs igazán miért. Aztán meg barátként, nem, testvérként. A legmegbízhatóbb, legkedvesebb, és legjobb bátyként. De...lehet, hogy ez így szadistán hangzik, de akkor szerettelek meg úgy igazán, amikor előzször elsírtad magad előttem.
-Hát ja, az kissé szadista.-kuncogott halkan a másik.
-Hé...de az azért volt úgy, mivel akkor nyitottam ki a szememet az érzéseimnek. Nem hiszem, hogy érted, de próbáltam minél jobban akkor melletted lenni, és belevésni magamat a szívedbe. Ezt szavakkal tettem, emlékszel? Egyfolytában bénákat bókoltam neked. Egy idő mután meggyőződtél abban, hogy meleg vagyok, és azóta is röhögök azon, hogy még mennyire. De most már nem tudom, hogy miért vagyok ennyire vonzódva hozzád. Foggalmam sincs...és pont ezért, meg szeretném igazán tudni.
-Furcsa dolog, mert én megtaláltam, miért nem tudok lemondani  rólad egy csóktól. És még be is segítettél nekem azzal, hogy drasztikusan közölted, hogy nem szeretnél látni.
-Azért az teljesen jogos volt.-ráncolta a szemöldökét Miku.
-Félreértetted. Van ez a kis idézet, amit már százezerszer láttam, és gondolom te is. Facebookon, twitteren, mindenféle hülye lány kiírja, mintha köze lenne hozzá, de most tudom, hogy nekem teljesen közöm van hozzá.
-És ez meg melyik idézet?-kérdezte Miku. Nem értette hogy Teruki mit akart mondani.
-Akkor vesszük észre, hogy mennyire szeretünk valamit, amikor elveszítjük.-mondta Teruki halkan, és lesütötte a szemét szégyenében, hogy ő ilyesfélét mond.
-Engem nem veszítesz el, akármennyire is akarod.-csúszott Miku közelebb. Teruki nem bírta a könnyeit megállítani. Miku átkarolta, és egy rövid csók után Teruki már folytatta a mondanivalőját.
-Nem fogod megtudni soha, hogy én mennyire féltem azon az estén. Ígérj meg nekem egy pár dolgot, Miku.-fordította komolyabbra a beszédet. Miku ezt rögtön érzékelte, és felült, és Terukit is felsegítette. Ne felejtsük el, hogy eddig egészvégig egymáson voltak!
-Egy: tegyél róla, hogy sose veszítselek el. Lehetetlen lenne nekem végigcsinálni, ugye megérted?
-Megértem. Ígérem, hogy örökre együtt leszünk.
-Kettő...mondjuk ez nem igazán fogadalom, vagy ígéret, de mondd el, mi a franc volt veled és Riri-channal??
-Irigy vagy mi?-nevette el magát Miku komolytalanul.
-Most hogy mondod...nem.-vigyorgott.-Már megígérted, hogy nem veszíthetlek el.
-Basszus, akkor nem csalhatlak meg.-röhögött Miku viccként, és nyomott egy gyors csókot a szerelme orrára. Az nevetett vele együtt, és átölelte Mikut.
-Na de most komolyan?
-Riri miatt sokat cukkolsz, mi? Élvezem amikor szivatsz. Őszintén. A végén úgyis nevetsz az egészen, és a mosolyod nekem nagyon fontos. Minél többet látni szeretném, jó?
-Persze.-mosolygott Teruki.-Szóval szivathatlak is, mi? Nem rossz, nem rossz. Most már teljesen jogosan szívathatlak azzal, hogy meleg vagy.
-Én is szívathatlak téged ezzel.-vigyorgott Miku, mint a vadalma.
-Három.-szólt Teruki egy kis szünettel, hogy drámaibb legyen-Ígérd meg, hogy egyszer megtalálod, amiért szeretsz. Meg kell egyszer mondanod. Nagyon érdekel, hogy egy nőcsábászban, aki mellesleg meleg, mit szeret ennyire a legjobb haverja.
-A harmadik a legnehezebb. De ígérem. Egyszer megtalálom, és el is mondom, édes.
-Becenév mi? Hívj másnak.
-Minek? Cukormázocskám, muffinfalat, aranybogárka, cicuska, vagy mi??
-Hmmm...lássuk csak? Te Candy Holic vagy, de én viszont most teljesen Miku Holicus.
-Az én kis Miku Holicom.-mosolyodott el a mézszőke hajú-vajon én Teru Holic vagyok?
-Egyféleképpen tudhatjuk meg.-tolta a Miku Holic a szerelmét a párnák alá,és rögtön kezdeményezett egy heves csókot.
Miku sok idő múlva, amikor már alvóra tért saját ágyában, felpattant. Rögtön rácsörgött Terukire, és a telefonba közölte:
-Azért szeretlek, mert vagy.
-És ha nem lennék?
-Nem szeretnélek.
-És ha csakúgy Teru Holic lennél, akkor minél előbb megtalálnál engem, csakhogy szeretni tudj?
-Nem tudom... de gondolom, Miku Holic-kun. Jóéjszakát továbbra, és szép álmokat-mosolygott.
-Úgy lesz, Teru Holic-chan.

   ~THE END~